Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat szociális intézménye
Akadálymentes változat

Keresés

2021. Április
HKSzeCsPSzoV
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Emberi hang forró teával2021.01.29

Hamarosan egy éve lesz annak, hogy a világméretű Covid járvány következtében bevezetett egészségügyi veszélyhelyzet gyökeresen felforgatta a hétköznapi élet megszokott rendjét, korábban ismeretlen korlátok közé szorítva az önkormányzati intézmények működését is. A Prevenciós Központ a szociális munka súlypontjainak áthangolásával, új munkaszervezés bevezetésével válaszolt a sajátos helyzetre. 

 

Ennek része az utcai szociális munka hangsúlyosabbá válása, a közterületek ismételt, különböző napszakokban történő ellenőrzése. Egy hétköznap délután elkísértük az utcai és iskolai szociális munkásokból, valamint az Angyalföld Polgárőr Szervezet ifjú polgárőreiből álló csoportot közös ellenőrző szolgálatukon, amelynek induló állomása a Lehel tér, végpontja pedig a Duna Pláza környezete volt. A csapat felszerelése: forró tea, jelentős tapasztalat a szociális munka területén, kitűnő személy-, és helyismeret, és az emberségbe vetett szilárd, megingathatatlan hit.

 

 

 

Délután három óra. Bár a felhők mögül néha kibukkan a nap, a hőmérséklet fagypont körül mozog. A Lehel csarnok főbejárata előtt alig néhányan dacolnak a meg-megújuló jeges széllel: vannak akik a villamost várják, mások gyors léptekkel sietnek napi tennivalóik után.

–Mai járőrszolgálatunk célja egyrészt a járványügyi szabályok betartásának ellenőrzése, másrészt a kerület közterületein élő hajléktalanok megkeresése. A hideg időjárás a hajléktalanok igazi ellensége. Az elmúlt években kihűlés miatt senki sem halt meg városrészünkben. Szeretnénk, ha ez így is maradna – mondja Pál Attila szociális munkás, a csapat vezetője. –Tekintettel arra, hogy a XIII. kerületben található a fővárosban a legtöbb hajléktalan ellátó intézmény, sok hajléktalan fejezi be napi programját ezek valamelyikének felkeresésével.

A tér áttekintését követően a szociális munkások udvariasan figyelmeztetnek két villamosra várakozót a maszk kötelező viselésére vonatkozó előírásra, egy férfit arra kérnek, ne dohányozzon a megállóhelyen. A megszólítottak ellenkezés nélkül tesznek eleget a kérésnek. Időközben lármásan üdvözli a szociális munkásokat egy régi ismerős, egy szatyrai mellett időző hajléktalan, aki örömmel fogadja a felkínált forró teát. Az éjszakai nyugvóhelyére vonatkozó kérdést habozás nélkül válaszolja meg, mint mondja, bérelt helye van a Madridi úti intézményben.

A csapat gyorsan felméri a Lehel csarnok belső tereit is, ahol az egyik padon olajos halkonzerv és egy levél gyógyszer mellett magányosan üldögélő idős férfi vonja magára a figyelmet. Mint megtudjuk, a maszkot viselő bácsi elmúlt hetven éves, egyedül él közeli albérletében, és a csarnok melege és az emberek látványa miatt időzik ezen a helyen. A forró teát ő is elfogadja, és mosolyogva búcsúzik a tovább induló fiataloktól.

 

 

 

A járőrszolgálat következő állomása a Lehel téren található aluljáró rendszer, ahol meglepetésre mindössze két hajléktalanra bukkanunk. Egyikük alkalmi rögtönzéseit hangos gitárjátékkal kíséri, a szövegbe beleszövi a szociális munkások láttán érzett állítólagos örömét is. A forró tea ezúttal is tetszésre talál, és miután a hajléktalanok biztosítanak bennünket arról, hogy az éjszakát az egyik hajléktalan ellátó intézményben szándékoznak eltölteni, máris indulunk tovább a Jászai Mari térre. Már messze járunk alkalmi ismerőseinktől, de még mindig halljuk a gitározó hajléktalan új költeményének szavait: –Jó egészséget mindenkinek! Maszkot mindig viseljetek..!

 

 

A Jászai Mari téren a járőrök ügyfél hiányában gyorsan végeznek, tovább lépdelünk hát a Pozsonyi úton, ahol az egyik jól ismert kliens helyén mindössze egy kabát és egy szatyor emlékeztet arra, hogy a falmélyedésben lévő, szélvédett hely foglalt. A Szent István parkban szabadon fütyül a szél, a kavicsos sétányon mindössze két fiatalember próbálgat egy gördeszkát, a mosdó is zárva van.

 

 

 

Odébb, a Radnóti Miklós utca sarkán található bolt csővázzal kényelmetlenné tett, a belső hűtők meleg levegőjét kiszellőztető falmélyedésében ismét egy régi, jól ismert hajléktalan köszönti a csapat tagjait. Dohányzás közben az állára húzta a maszkot, de kérdezés nélkül mutatja, hogy ismeri és betartja az előírást. A tea ezúttal is sikert arat. Ügyfelünk biztosít bennünket arról, hogy néhány óra múlva visszatér az éjszakai szállásra, ahol rendszeres vendégnek számít, és azt is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nem hagy szemetet maga után. Tovább indulunk.

A Kárpát utcai parkok környezetében alig látni embert. A játszótéren csak egy kislányt hintáztat az édesanyja, az elhagyott Duna teraszon néhány száraz falevelet sodor a metsző szél. A csapat lassú tempóban halad tovább, a következő megszólalásra a Vizafogó iskola előtti parkban, maszk nélkül üldögélő férfi ad okot. A köszönést követően jóindulatú tónusban előadott figyelmeztetésre a zsebébe nyúl, maszkot húz elő, és további jó munkát kíván.  A járőrök a Göncz Árpád városrész új épületegyüttesén keresztül folytatják útjukat. A Volán buszpályaudvaron alig néhány ember várakozik, mindenkin maszk, fölöttük derűs és helyeslő pillantások követik a szociális munkásokból és ifjú polgárőrökből álló csapatot, amely az Árpád híd aluljáró rendszere felé veszi az irányt.

 

 

 

Odalenn a régi ismerősöknek kijáró üdvözlés fogadja a csoport tagjait a metró bejáratánál dolgozó vagyonőrök és jegyellenőrök részéről. Rövid tapasztalatcsere után megbizonyosodunk arról, hogy az aluljáróban nincs segítségre szoruló ember, és magunk mögött hagyjuk a portékáikat egy zsonglőr gyorsaságával eltüntető virágárusokat.

Utunk következő állomása a Duna Pláza környezete, ahol megszokott helyükön, egymástól néhány méter távolságra három hajléktalan fogadja a köszönésünket. 

 

 

 

Mindannyian régi ismerősnek számítanak, maszkot és meleg ruházatot viselnek. Pál Attila beszédbe elegyedik velük, közben előkerül a forró teát tartalmazó termosz, az italt mindhárman örömmel fogadják. Valamennyien a népszigeti Isola Hajléktalanszálló lakói, ezt az éjszakát is ott fogják tölteni. Elbúcsúzunk, teszünk egy kört a hatalmas bevásárlóközpont környezetében, majd összegezzük a szolgálat tapasztalatait. 

 

 

 

Ezúttal nem találtunk segítségre, azonnali intézkedésre szoruló embert. A megszólított hajléktalanok között két ismeretlen akadt – de ők is rendelkeztek maszkkal, és pontos elképzelésük volt az éjszaka intézményi keretek között történő eltöltéséről. Időközben besötétedett, az óra tizennyolcat mutat. A járőrcsoport tagjai elbúcsúznak egymástól, és mindenki megy a maga dolga után – egészen a következő közös szolgálatig.

Képeink a járőrszolgálat pillanatait elevenítik fel. Tekintse meg galériánkat!

 

Képgaléria